Így lett belőlem prosti..

1. rész

Sokan kértétek tőlem, hogy írjak erről a témáról. S mint megszokhattátok, nem létezik nálam tabutéma semmilyen téren. Ahogy akkor is jeleztem, teljesen más szemszögből fogom elétek tárni..

Igaz sztori, minden cukormáztól mentesen...

Lolitáról olvashattatok az előző postban, s ígértem, ő még visszatér. Sikerült a személyében egy kedves, nyitott, őszinte lányra lelnem, aki elmesélte a történetét. 

"Akkoriban anya épp Havas Henrik könyvét olvasta, amiben a kurvák élete volt terítéken. Néha sikerült beleolvasnom. Ennél a pontnál pecsételődött meg a sorsom. Rájöttem, EZ kell nekem. Az ominózus pillanat után elkezdtem minden könyvet bújni, hogy minél többet megtudhassak erről az ősi szakmáról. A könyvtárban minden számomra elérhető írást megkaparintottam. Majd egyszer csak a szüleim rájöttek, milyen irodalmat is olvasok, s elvettek minden könyvet. 12 éves voltam ekkor.

Könyvek híján a pornó felé fordultam, onnan igyekeztem tanulni minél többet. A szüzességem 14 évesen vesztettem el, igaz akkorra már franciából gyakorlott voltam. A srácok azt hitték, kihasználnak, pedig ez pont fordítva volt. Használtam őket a tanulásom érdekében. Figyeltem a reakcióikat, mi, hogy, mennyire jó nekik. Igyekeztem a legjobbá képezni magam. Szándékosan kerestem az ilyen élményeket.

12 évesen egy 17 évvel idősebb párom volt, s ő volt a első, kinél kipróbálhattam a szopást, és a kézimunkát, igaz hosszas könyörgésre.. Senki nem tudott a vele lévő kapcsolatomról, de volt alkalom, hogy pár akkori osztálytársam meglátta. Mindig mellettem volt, támogatott, segített mindenben. Kötődésünk rendkívül szoros volt, s romantikus is. De csak kb fél évig tartott a kapcsolatunk, habár egy évig találkozgattunk. Inkább plátói szerelem volt a miénk..

Mint oly sok szakmában lévő lány, én is átestem molesztáláson, igaz, bennem semmilyen rossz érzést nem kelt az emléke. Egy vén kéjenc, s annyira nem is jutott messzire. Szerintem nem voltam még 10 éves sem az első alkalomnál, nem emlékszem pontosan. Volt, hogy arra ébredtem, hogy rajtam liheg, de a tapizáson, arcnyaláson túl nem ment. Bizonyára ezért undorodom a nyáltól, vagy hogy a számba élvezzenek. Talán 11 lehettem, mikor lelöktem magamról..A titok érdekes érzése maradt meg bennem.

14 és 17 éves korom között folyamatosan volt pasim, skalpokat gyűjtöttem. Imádtam használni őket, imádtam, hogy egyre többet tanulok, egyre jobb vagyok. Akivel elvesztettem a szüzességem, másfél évig voltam együtt. Majd következett egy 2 éves kapcsolat. Ő értette a lelki terror fortélyait, de neki is csak köszönhetek. Rendkívül erőssé tett, s nagyon jó emberismerő lettem.

Hivatalosan ahogy betöltöttem a 18. életévem, már a szakmában dolgoztam. De ez nem fedi le a teljes igazságot. Pár francia és kézimunka már előtte is volt.Sőt, több is. Mivel hónap végén van a születésnapom, én már dolgoztam az adott hónap elejétől. Olyan is előfordult, hogy régi ismerőssel beszélgettünk, iszogattunk, dugtunk, majd támogató jelleggel adott valamennyi pénzt. 

 

Egyedül édesapám tudja a foglalkozásom, mert egyszer nekem szegezte a kérdést: "Kislányom, miért vagy kurva?" Hiába tereltem, látta a hirdetésem. Állítólag valaki átküldte neki a profilom. Már elfogadta, néha kifejti a véleményét 1-1 képemről, melyik előnyös, és melyik kevésbé.. Ő az egyetlen, kivel mindent meg tudok beszélni. A terhességem is egyedül ő tudta.  Abortusz lett a vége, hisz 17 évesen egyáltalán nem voltam felkészülve az anyaságra, illetve a kedves apuka sem volt az a tipikus szülőtípus...  Anyuval is jó a kapcsolatom, igaz vele csak azóta, hogy elköltöztem.. Ő azt hiszi, masszőr vagyok. Megjártuk a hadak útját, komoly balhékon vagyunk túl. Volt vita, mely verekedésig fajult... De végre barátnői viszonyunk lett. Nővéremnél nem tudom eldönteni, de szerintem tudja, csak nem hajlandó figyelembe venni a nyilvánvaló dolgokat. 

Lehet hihetetlen, de már 3 éve boldog menyasszony vagyok egy olyan férfi oldalán, ki tud rólam mindent. Én nem tudom teljesen hermetikusan kezelni a munkám, és a magánéletem, mert sokszor a közösségi média különböző platformjain is tartom a kapcsolatot pár kuncsaftommal. Elfogad úgy, ahogy vagyok. 5 éve ismerjük egymást, de csak 3 éve vagyunk együtt. A gyors összeköltözést, gyors lánykérés követte. Talán egy hónapja lehettünk együtt, mikor feltette a nagy kérdést.

Skizofrénia nélkül rendelkezem több 'énnel', ami a vendégekhez szükséges, s jó érzés, hogy lazán kezeli a dolgokat. Volt nem egy alkalom, mikor én az egyik szobában dolgoztam, ő a másik szobában várt. Nem tartom el, nem adok neki pénzt. Egyszerűen együtt haladunk a közös célunk felé. Mint két önálló ember, kik együtt szeretnének lenni, és elérni mindent, mi egy közös élethez kell. Igaz, már nem vagyok szerelmes...

Nem tudom meddig maradok a szakmában, mert szeretem. Máshogy nem tudnám csinálni. 

Ha valaki túl sokat gondolkodik, hogy belevágjon, ne tegye. Aki csak a pénzért csinálná, szintén ne próbálkozzon. Csak megtörné. Vannak már nagyon jó masszázsszalonok, inkább ott kezdjen. Még véletlenül se tartson el senki se pasit, akármekkora a szerelem. A férfi azért (is) férfi, mert nincs rászorulva a nőre. Persze, mindenkinek lehetnek nehezebb időszakai, de ha már hónapokra rúg, az nem jó jel. De ne is tartassa el magát a nő. Akkor még talán jobban ki van szolgáltatva. Igaz később, anyaként már más helyzet van, hisz akkor ott van(nak) a gyerek(ek), ott van a család."

 

A következő post is Lolitáról fog szólni. Az ő érzéseiről, a vendégek mozgatórugójáról, szexualitásáról, és ahhoz való viszonyulásáról. 

/Ha bárki kommentelne, kérem maradjon meg a normalitás határain belül. Köszönöm!/

 

Csók

img_0054.JPG